…Aranyhold m�g egyszer a var�zsl�ra pillantott, majd vonakodva igent intett a fej�vel. Raistlin kiny�jtotta v�kony kez�t, hogy elvegye t�le a csomagot. Varangyh alt�rzsmester moh�n figyelte a t�sk�t: vajon mi lehet benne? Persze �gyis kider�ti hamarosan, de nem ez el�tt a goblincsorda el�tt.

V�g�l egyetlen szem�ly maradt csak, aki nem engedelmeskedett a parancsnak. Sturm mozdulatlanul �llt a hely�n, arca s�padt volt, szeme v�szesen villogott. Kem�nyen markolta atyja �si, k�tkezi pallos�t. Hirtelen megp�rd�lt, amint karj�n meg�rezte Raistlin hideg szor�t�s�t.

- Biztos�talak, hogy semmi baja nem esik – suttogta a m�gus.

- Hogyan? – k�rdezte a lovag, �gy r�zva le a var�zsl� �rint�s�t, ak�r egy m�rges k�gy�t.

- Azt nem mondom el neked, hogyan csin�lom – sziszegte Raistlin. – Megb�zol bennem, vagy sem… d�ntsd el magad!

Sturm habozott.

- Ez nevets�ges! – rikoltotta Varangyh. – �lj�tek meg a lovagot! �lj�tek meg mindet, ha tov�bb akad�koskodnak! M�r r�g aludnom kellene!

- J�l van h�t – mormolta Sturm fojtott hangon. Odament a halomba rakott fegyverekhez �s a tetej�re tette nagy tisztelettel a pallos�t. J�gmad�rral �s r�zs�val d�sz�tett ez�st h�velye csak �gy csillogott a f�nyben.

- �h, h�t ez val�ban csod�s fegyver! – ki�ltott fel Varangyh. M�r lelki szemeivel l�tta is, amint oldal�n a solamniai lovag kardj�val Verminaard Nagy�r el� j�rul kihallgat�sra. - Tal�n val�ban �t kellene adnom meg�rz�sre. Hozd ide…

�m, miel�tt befejezhette volna mond�k�j�t, Raistlin f�rg�n el�resz�kkent �s lekuporodott a fegyverhalom mell�. Ujjai hegy�b�l �les f�nysug�r villant el�. Becsukta a szem�t �s kiny�jtott kez�t a fegyverek �s egy�b holmik f�l� tartva, k�l�n�s szavakat mormolt maga el�.

- �ll�ts�tok meg! – ord�totta Varangyh, de senki sem moccant a szav�ra.

V�g�l Raistlin elhallgatott �s feje er�tlen�l el�rebukott. Fiv�re nyomban a seg�ts�g�re sietett.

De Raistlin mag�t�l f�l�llt. – Tudj�tok meg – hordozta k�r�l aranyl� tekintet�t a helyis�gen -, hogy var�zslat b�kly�j�ba vertem a holminkat. B�rki hozz��r, azt apr�nk�nt em�szti el Catyrpelius, a hatalmas f�reg, az abyssi m�lys�gek lak�ja, aki f�lny�l �rtetek �s kisz�vja a v�reteket, m�g nem marad bel�letek m�s, mint egy kisz�radt, �res porh�vely!

- Catyrpelius, a hatalmas f�reg! – lihegte Tasslehoff csillog� szemmel. – Ez hihetetlen! M�g sohasem hallottam…

Tanis a surran� sz�j�ra tapasztotta a tenyer�t.

A goblinok riadtan l�ptek h�tra a z�ldes f�nyben t�nd�kl� fegyverekt�l.

- Szedje m�r �ssze valaki azokat a vackokat – parancsolta Varangyh d�h�dten.

- Szedd �ssze magad – morogta egyik goblinja.

Nem moccant senki… Varangyh elvesz�tette a csat�t. B�r nem dicsekedhetett valami f�nyes k�zel�er�vel, a hatalmas f�reg, Catyrpelius k�pe az�rt eleven val�s�gk�nt jelent meg a tudat�ban. – J�l van h�t – morogta -, akkor vigy�tek a foglyokat! Z�rj�tok be �ket a ketrecbe, azt�n hozz�tok azokat a fegyvereket is, k�l�nben magatok k�v�nj�tok majd, hogy ink�bb az a hogyish�vj�k f�reg sz�vogassa a v�reteket! – Ezzel az alt�rzsmester tajt�kozva elcsattogott.

A goblinok az ajt� fel� terelt�k foglyaikat, meg-megb�kd�sve �ket a kardjukkal, de Raistlinhez nem ny�lt senki.

- Csud�latos egy var�zslat, Raist – d�rm�gte Caramon cs�ndesen. – Ugyan milyen er�s lehet? Tal�n m�g…

- K�r�lbel�l olyan er�s, mint a te eszed – suttogta Raistlin �s f�lemelte a jobb kez�t. Amint Caramon megpillantotta fiv�re tenyer�n a villan�por kusza, fekete nyomait, hirtelen meg�rtette a dolgot �s sz�lesen elvigyorodott.

…