… Pharaun még hátraperdülés közben előhívta mágikus rapírját, és bekapcsolta piwafwiját. Miközben védekező állást vett föl, maga elé parancsolta a fegyvert, s beletúrt az egyik zsebébe az anyagi összetevőt keresve, miközben agyában már testet öltött egy bizonyos varázslat.

Úgy tucatnyi lépésre tőle ragyogó kék boltívet látott, hasonlót ahhoz a dimenziókapuhoz, amelyet maga is előszeretettel idézett meg néhanapján. Az átjáró becsukódott és eltűnt. Előtte ott állt az a bűbájos teremtmény, amelyet a korábbi, kissé egyoldalú csatában látott egy pillanatra. A szépség fülig érő mosollyal üdvözölte, karját lazán összefonta domborodó mellén. A jelek szerint leginkább a mágus lebegő rapírja érdekelte.

- Bocsánat, megijesztettelek? – dorombolta. Rekedtes hangocskája egészen lenyűgözte Pharaunt.

- Hm, semmi baj – felelte, s tetőtől talpig végigmérte a jelenséget. A démon testhez simuló, feket bőrruhát viselt, combig érő csizmát, mely talán nem a legpraktikusabb utazó öltözék, a drow-nak azonban el kellett ismernie, hogy igen hatásos.

Jól illik a szárnyához – állapította meg.

- Kíváncsi voltam, mikor bukkansz föl újra – mondta, s egy újabb pillantással felmérte a nő övébe és csizmájába tűzött számtalan tőrt. Varázsgyűrűje azt is megsúgta neki, hogy a tőrök egyike mágikus, ahogy a démon jobb combja mellett lógó hosszúkard is. A lány jobb kezét ékesítő gyűrűt pedig védőaura vette körül.

…