Fifik�s Fikusz, az orkpe siet�s l�ptekkel szelte �t az erd�t, ugyanis m�r nagyon szeretett volna haza�rni a faluj�ba. No, nem mintha annyira v�gyott volna �jra �rtetlen, b�rgy�, ork pof�kat l�tni maga k�r�l… de az otthon m�giscsak otthon. F�k�nt ha az az otthon b�d�s, rothad� l�agyvel� szagot �raszt is, �s olyan redvesen koszlott, hogy egy jobb �rz�s� egy�nnek m�r puszt�n a l�tv�ny�t�l felfordulna a gyomra.

   Szerencs�re Fifik�s Fikusz egy�ltal�n nem sz�m�tott „jobb �rz�s�nek”… �gy lelkesen szapor�zta l�pteit hazafel�. Az � rendk�v�li, orkpei lelke mindig megnyugv�st tal�lt, ha az otthon�nak v�lasztott, Rohadalom n�ven k�zismert ork faluba �rt. Tudta j�l, hogy sz�rmaz�s�t illet�en itt is rengeteg tr�g�r viccet s�tnek el a h�ta m�g�tt, illetve hogy az �ltala nem ismert, de ismeretlen�l is roppantul gy�l�lt sz�lei (ork f�rfi – t�rpe n�?, t�rpe f�rfi – ork n�?) milyen k�r�lm�nyek k�z�tt hozt�k �ssze szer�nynek m�g v�letlen�l sem mondhat�, b�jtalanul groteszk, k�l�nlegesen randa orkpes�g�t. �m itt (ennek ellen�re) m�gis �rnak �rethette mag�t, k�sz�nhet�en annak a k�lcs�n�sen gy�m�lcs�z� bar�ts�gnak, amit Rohadalom f�n�k�vel, Tagbaszakadt Tomp�val siker�lt kialak�tania.

   Tagbaszakadt Tompa olyan iszonytat�an er�s volt, hogy els� felindul�s�ban puszta k�zzel �vtizedes t�lgyf�kat, b�kk�ket, n�ha eg�sz reketty�seket tudott t�vest�l kiszaggatni. A m�sodik felindul�s�r�l meg jobb nem is besz�lni… �m (orkokn�l igen szokatlanul kir�v�nak mondhat� m�don) baromi ereje ellen�re a szellemi k�pess�geit is fejleszteni szerette volna. E v�gy�nak kiel�g�t�se Fifik�s megjelen�se el�tt puszt�n arra korl�toz�dott, hogy mindenkit, akit az �ltala vezetett rabl�banda foglyul ejtett, azzal moleszt�lt, hogy: „Monggy�’ m�n valami okosat, ba’mmeg!”. Ez a szolid �szt�nz�s persze az esetek t�bbs�g�ben nem vezetett valami f�nyes eredm�nyre, ami mondjuk meg �szint�n, nem is csoda. Hisz’ k�pzelj�k bele magunkat egy fogoly hely�be: el vagyunk fogva, eleve retteg�nk a r�nk v�r� r�ms�gekt�l (p�ld�ul k�z�s �tkez�s foglyul ejt�inkkel, buj�lkod�sra val� k�nyszer�t�s, ork dics��t� �nekek v�gighallgat�sa, egy�b m�s k�nz�s stb.), erre j�n egy h�shegy (akinek a puszta l�tv�ny�t�l �sszer�ttyintj�k magunkat), �s r�nk f�rmed: „Monggy�’ m�n…”.

   Az �tlet hamv�ba holts�g�t Tagbaszakadt is k�nytelen volt bel�tni (f�leg azut�n, hogy a fenti finom felsz�l�t�s hallat�n egyesek saj�t nev�ket �s nem�ket is elfelejtett�k, m�g m�sok csak spont�n m�don elhal�loztak), �s keser� sz�vvel vette tudom�sul, hogy az �h�tott tud�s egyre el�rhetetlenebb t�vols�gra ker�l.

   �s ekkor! Ebben a s�t�t �s kil�t�stalan pillanatban rep�lt a faluba Fifik�s Fikusz, mint a mennyei manna maga!

   Mondjuk mann�nak kicsit… de ink�bb nagyon… borzaszt�an b�d�s tr�gyaszagot �rasztott. Ugyanis a k�zelben elvonul� sereg h�tasainak marhar�pa-ell�tm�ny�t fosztogatta �ppen, amikor elkapt�k, �s m�lt� b�ntet�sk�nt l�tr�gy�ba forgatt�k, majd egy haj�t�g�ppel kil�tt�k a nagyvil�gba. �s valakinek a szerencs�j�re… de a t�bbs�gnek ink�bb balszerencs�j�re… �pp Rohadalmat t�ntette ki lezuhan�s�val. De szokatlan meg�rkez�s�vel azonnal belopta mag�t Tagbaszakadt marha nagy sz�v�be, ugyanis �ppen az � kunyh�j�nak a tetej�t �tszak�tva �rkezett meg, ahol sikeresen eszm�letlens�gbe tasz�totta feles�g�t, B�nyar�m Many�t, ami addig (�s a k�s�bbiek sor�n is!) p�lda n�lk�l �ll� cselekedet volt �s lett.

   A k�t k�l�nleges illet�, az orkpe �s a vez�r, hamarosan egym�sra is tal�ltak, hisz’ mindegyik�knek arra volt sz�ks�ge, amiben a m�sik d�sk�lhatott: Fifik�s Fikusznak egy er�s, hatalommal rendelkez� v�delmez� kellett; Tagbaszakadt Tomp�nak tud�s �s ismeretanyag, aminek a vil�gj�r� orkpe b�v�ben volt. �gy egym�st kieg�sz�t�, pomp�san �sszeill� p�rosukat hamarosan megtanult�k rettegni mind a k�rny�kbeli n�pek, mind a falubeliek. F�leg a falubeliek.

   B�r Fifik�s Fikusz „tud�sa” (�tlagos, emberi m�rc�vel m�rve) meglehet�sen sek�lyesnek volt mondhat�, de „a vakok k�z�tt a f�lszem� a kir�ly” mond�s igazs�ga ebben az esetben is �rv�nyes�lt, �s Tagbaszakadt Tompa erej�vel a h�ta m�g�tt az orkpe hamarosan el�kel� helyet foglalt el Rohadalom hierarchi�j�ban. B�r a „hierarchia”, mint olyan, Rohadalomban mind�ssze annyit jelentett, hogy Tagbaszakadt kijelentette: „�n vagyok a f�n�k, �s kuss!”. S aki a „kuss”-ba tartozott, annak nem sok m�dja volt �s lehet�s�ge volt arra, hogy kit�rj�n �s felemelkedjen. B�r eleinte voltak n�h�nyan olyan esztelenek, hogy szerettek volna ezen az �ldatlan �llapoton v�ltoztatni, �s �sr�gi ork szok�s szerint kih�vt�k egy bar�ts�gos, sportszer�, tisztess�ges, b�lkiont�-szemkinyom�-mogyor�t�r� k�zdelemre a falu ur�t. �s nekik v�g�l m�giscsak siker�lt! Ha felemelkedni�k nem is… de legal�bb kit�rni�k. Kez�ket, l�bukat, nyakukat.

   �gy a rohadalmi hierarchia mondhatni teljesen megk�vesedett.

   Fifik�s meg�rkez�s�t k�vet�en ez annyiban v�ltozott, hogy � a F�n�k alatt �s a „kuss”-ra k�rhozottak felett helyezkedett el, ami az orkp�nek t�k�letesen kiel�g�t� �llapot volt. A t�bbi k�zorknak meg felh�bor�t� pof�tlans�g.

   Fifik�s Fikusz meg�rkez�se ut�n h�napokig el sem hagyta a falut, annyira meg�r�lt a h�n �h�tott elismer�snek, de h�rom h�ttel ezel�tt m�gis k�nytelen-kelletlen t�voznia kellett. Pontosabban sz�lva, szer�ny szem�lye elt�vol�t�sra ker�lt. Ugyanis egy �vatlan pillanatban elkapta B�nyar�m Manya (aki az orkpe viharos „meg�rkez�se” �ta mindig is kitart� t�relemmel leste az alkalmat a vele val� lesz�mol�sra), s g�zsba k�t�tte, sz�j�t saj�t ruh�zatainak darabjaival bet�mk�dte, majd egy zs�kba gy�m�sz�lte, amit azt�n feltett egy elhalad� szek�r sarogly�j�ba. Fifik�s Fikusz csak h�rom v�gtelen hossz�nak t�n� nap m�lva tudott megszabadulni a fogs�gb�l, a sz�j�ba t�m�tt Manya-f�le ruhadarab szag�t�l szinte f�lholtan. El�sz�r �gy gondolta, hogyha �nzetlen seg�t�k�szs�ge �s ellenszolg�ltat�s n�lk�l �tadott m�rhetetlen tud�sa ellen�re ilyen r�tul elb�ntak vele, akkor ink�bb vissza sem t�r (ezen elhat�roz�s�ban nagy szerepe volt annak a B�nyar�m Manya �ltal dermeszt� hangon elcsikorgott fenyeget�snek, hogy „Ha m�’ eccer megl�tlak itten, kitaposom a b�ledet, te mocskos kis pon’r�!”). �m m�r az els� napokban k�nytelen volt megtapasztalni azt, hogy az eltelt id� alatt a kinti vil�g elutas�t�, rideg gonoszs�ga mit sem v�ltozott… �s a mag�ntulajdon �nk�nyes �jraoszt�s�t tov�bbra sem fogadj�k kit�r� lelkesed�ssel. �gy (mentve a sokak szem�ben gusztustalanul r�t, de sz�m�ra oly kedves irh�j�t) egy h�t m�lva, kacska karikal�bait f�rg�n kapkodva m�r Rohadalom fel� tartott. �gy gondolta, hogy Tagbaszakadt Tompa bizonnyal megv�di att�l, hogy p�dr�tt bajszos feles�ge bev�ltsa a be�g�rt fenyeget�st, mert abban meg teljesen biztos volt, hogy a k�lvil�gban (a baromi er�s, orki karok v�delme n�lk�l) hamarosan ebek harmincadj�ra ker�lne. De ha oda nem is, h�t valami vend�gmarasztal� t�ml�cbe, vagy egy k�nny� kis k�npadra biztosan…

   Az �t hossz� volt, f�radts�gos �s vesz�lyekkel terhes, �m most (k�nytelen „�tra kel�s�nek” pontosan m�sodik het�ben) v�gre haza�rhet. „otthon, b�d�s otthon” – gondolta boldogan Fifik�s, amikor kifinomult, kecsesen �velt, g�cs�rt�s krumpliorr�t megcsapta Rohadalom jellegzetes illata (amit a n�l�n�l egyszer�bb elm�k nem �tallottak „d�gletes b�znek” nevezni). M�r alig v�rta, hogy Tagbaszakadt �les kebl�re borulva elmes�lhesse megpr�b�ltat�sait… persze csak akkor, ha az asszony nincs a k�zelben. Mert b�r a falu vez�re Tagbaszakadt Tompa volt, B�nyar�m Many�t�l m�g � is rettegett egy kicsit… nagyon.

   Ahogy nagy lelkesen betrappolt a faluba, meglepetten tapasztalta, hogy sehol nem l�t senkit. A h�zak… a kunyh�k… vagy ink�bb visk�k mind �resen �s�toztak. Sehonnan nem hallatszott egy tr�g�r felki�lt�s, se r�szeg gajdol�s, se puffan�, zuhog� �t�sek, elfojtott �s elfojtatlan f�jdalomki�lt�sok, amik vagy egy apr�bb n�zetelt�r�s tiszt�z�s�ra, vagy h�zast�rsak k�z�tti munkamegbesz�l�sre utaln�nak. Csak n�h�ny elhagyottnak t�n� l�basj�sz�g b�kl�szott a h�… a kuny… sz�val a visk�k k�z�tt. Minden cs�ndesnek �s elhagyatottnak l�tszott.

   Fifik�s, aki B�nyar�m Manya miatt eddig is roppant �vatosan �s k�r�ltekint�en haladt, most ha lehet, m�g jobban megfesz�lt �s ugr�sra (pontosabban: megugr�sra) k�szen osont egyre beljebb. A falu – nagyz�si m�ni�t�l eltelve f�t�rnek nevezett – k�zep�hez �rve az orkpe elakadt l�legzettel torpant meg.

   A f�t�ren egy �sszeeszk�b�lt, fedett emelv�ny tornyosult, aminek tetej�n egy tr�nusszer� �l�alkalmatoss�g �ktelenkedett. S ezen az emelv�nyen, a tr�nus l�b�n�l, egy roppant fura, z�ldesbarna sz�n� sz�rnyszer�s�g �cs�rg�tt. K�t l�ba, k�t keze �s egy feje volt, de kezeinek �s l�bainak v�g�n hossz�, �lesnek l�tsz� karmok helyezkedtek el, �s a h�t�n… a h�t�n… �sszecsukott b�rsz�rnyakat fedezhetett fel a szeml�l�d�! Na �s a feje! Az volt azt�n az igaz�n sz�rnyszer�! Hossz�, kihegyesed� f�lei szinte t�l�rtek a feje tetej�n. Sz�j�ban s�rg�s fogak villogtak, �s k�t fels� szemfoga agyarr� hosszabbodva, fenyeget�en, eg�szen az �ll�ig kil�gott a sz�j�b�l.

   �s a szemei! H�t… azok valahogy egy�ltal�n nem t�ntek se sz�rnyszer�nek, se fenyeget�nek. Olyan tomp�n �s f�nytelen�l csillogtak, hogy Fikusz szinte �t�rezte a fura l�ny f�radts�g�t �s v�gtelen elgy�t�rts�g�t. Ezt l�tva m�r kor�ntsem t�nt az ismeretlen sz�rny olyan r�miszt�nek, �gy (kell� �vatoss�ggal) az orkpe lassan k�zelebb �vakodott.

   A l�ny csak akkor vette �szre, amikor Fifik�s Fikusz m�r az emelv�ny t�v�n�l �llt, �s l�tva a sz�rny f�sults�g�t, figyelemfelh�v�an k�hintett. Az ismeretlen r�emelte megf�radt tekintet�t… �s megrettenve h�trah�k�lt �lt�ben.

   - �llj meg! Hagyj b�k�n! – ki�ltott fel f�lelemmel a hangj�ban a sz�rny. – Ne gyere k�zelebb egy l�p�ssel se! K�l�nben… iz�! S�t, igen… iz�nihogyh�vj�k!

   Fifik�s Fikusz el�sz�r teljesen megd�bbent… majd k�jesen elvigyorodott. Ez az ak�rmi t�le f�l! T�le, akit�l m�g a f�l�snek ismert vadnyulak se ijedtek meg soha! (Pedig, isten l�ssa lelk�t, h�nyszor de h�nyszor megpr�b�lta megijeszteni azokat! Az�ta teljesen biztos benne, hogy a nyulak is tudnak r�h�gni… a kis tapsif�les rohad�kok.) Az orkpe �gy meg�r�lt a test�t-lelk�t el�nt� boldog borzong�snak, hogy nem �lt vissza szokatlan helyzeti el�ny�vel, hanem megpr�b�lta megnyugtatni a beijedt r�met.

   - Nem kell betojni, kapafog! – kezdte a „megnyugtat�st”. – Nem b�nt a b�csi!

   „Kapafog” nem igaz�n nyugodott meg.

   - Nem is aj�nlom, hogy b�nts! – vis�totta fejhangon. – Mert el�bb-ut�bb visszaj�nnek az alattval�im, �s akkor neked lesz ne mulass! Igen, lesz neked!

   - Neked itt alattval�id vannak? – k�rdezte Fifik�s �szinte d�bbenettel. – Mif�l�k?

   - Orkok! – v�gta r� amaz. – Er�sek, b�d�sek �s… �s teljesen h�ly�k! Igen, h�ly�k! Sajnos…

   - Nekem nem kell bemutatnod �ket – felelt az orkpe vigyorogva -, ugyanis �n itt �lek. De l�tom, m�r te is j�l kiismered legfontosabb jellemz�iket…

   - H�t akkor vigy�zz! – hadarta a kapafog. – Ha akarom… iz�… �s �k is akarj�k, akkor egy szavamra p�pp� passz�roznak �s massz�v� massz�roznak t�ged, te cs�nya, kis… iz�nihogyh�vj�k! Igen, iz�…

   Fifik�s nem b�rta tov�bb: �bl�sen felr�h�g�tt.

   - H�h�h�! Szerinted �n vagyok cs�nya?! N�zt�l m�r ma t�k�rbe, sz�rnypofi?! Lehet, hogy tegnap m�g te volt�l a Sz�pek Sz�pe, de nekem elhiheted, hogy m�ra sokat romlott a helyzet! Ha engem k�rdezel, szerintem most m�r legfeljebb csak a R�ms�gversenyen indulhatsz, h�h�h�!

   A fura r�m szemei elkerekedtek, l�that�an �ppen felfogott valamit a kor�bban elhangzottakb�l… �s m�g jobban berezelt.

   - Azt mondod… azt mondod… - dadogta m�r-m�r rettegve - …hogy te is itt �lsz vel�k?!

   - Azt – felelte v�llat vonva az orkpe. – Na �s?

   - Akkor te vagy… te vagy… te vagy… - nyekegte – igen, te vagy…

   - Igen, igen – b�logatott az orkpe. – �n vagyok, azaz l�tezem.

   - Te vagy Fifik�s Fikusz! – ny�gte ki v�gre a sz�rny. – Fifik�s Fikusz, igen!

   Az orkpe b�szk�n kih�zta mag�t… a maga teljes f�lm�teres val�j�ban… �s diadallal a szem�ben d�llesztette ki satnya mellkas�t.

   - Igen! – remegett meg boldogan a hangja. – M�g a messzi… iz�… sz�rnyak�rhol is ismerik Fifik�s Fikusz dics� nev�t! �s tisztelik is nyilv�n, ez nem k�rd�ses… az meg tiszt�n l�tszik, hogy f�lik is, h�h�… Tegnap m�g csak ez a koszlott ork falu ismert… meg n�h�ny felb�sz�lt keresked�… de ma m�r… iz�… sz�rnyiz�ben is, holnap pedig eg�sz Worlukon rettegik majd a nevemet!

   K�zben a z�ldesbarna r�m feje teljesen spen�tsz�n� lett.

   - Nekem… v�gem… igen, v�gem – motyogta elhal�an.

   De az orkpe meg se hallotta a k�zbemotyog�st.

   - Egy�tt fognak emlegetni Mark’yhennonnal �s Yvorllal… - suttogta maga el�, mint aki megr�szeg�lt egy l�tom�st�l. - … Istenk�nt, a Vil�g Urak�nt im�dkoznak azt�n hozz�m… templomokat, ap�caz�rd�kat, z�logh�zakat �s italkim�r�seket emelnek a tiszteletemre… ahonnan, ha akarom, kedvemre elemelhetek b�rmit… �s ennek m�g �r�lni is fognak! Azt�n maholnap… majd maga B�nyar�m Manya is bajuszlekonyulva elkotr�dik, ha k�zeledni l�t… a K�osz, a Rend �s az Egys�ges Orkpei Z�rzavar egy�tt uralkodik majd a vil�gon… Persze csak addig… am�g egy sz�p �s nem t�l t�voli napon… a m�sik kett�t el nem s�pr�m a semmibe…

   Az elz�ld�lt fej� r�m a monol�g alatt eg�szen els�padt.

   - R�ad�sul teljesen �r�lt… igen, teljesen �r�lt… �s norm�latlan is…

   Fifik�s Fikusz ragyogva l�pdelt fel az emelv�ny gyalulatlan fagr�dics�n, �s szinte transzba esve, kir�lyi m�lt�s�ggal a tr�nsz�kbe telepedett.

   - Igen! – rebegte ihletetten. – Ma m�g ez a sz�lk�s faalkotm�ny, ami meglehet�sen sz�rja fens�ges �lepemet… de holnap m�r gy�m�ntberak�sos aranytr�nus… - A sz�rnyh�z fordult, aki ek�zben riadtan igyekezett az emelv�nynek az orkp�t�l lehet� legt�volabbi sark�ba h�z�dni. – Mondd csak meg nekem, te szimpatikus rondas�g, hogy ki vagy �s honnan j�tt�l! Tudni akarom, hogy melyik n�p volt a… a m�sodik, amely uralmam al� helyezte mag�t!

   - �n, k�rem sz�pen – ny�sz�r�gte idegesen amaz -, madzsun-quetter vagyok… a Thelan-szigetvil�gb�l… a nevem pedig Shmatava… igen, Shmatava…

   Az orkpe ezeket a sz�m�ra t�k�letesen �rthetetlen zagyvas�gokat hallva, teljesen kiz�kkent a sz�pen eltervezett �lomvil�g�b�l.

   - Mi a j�?!… - k�rdezte �rtetlen�l. – Hogy mi is vagy te pontosan?!

   A sz�rny k�p�n �jabb sz�nv�ltoz�s t�rt�nt: elv�r�s�d�tt.

   - Tudtam, hogy te nem fogod elhinni… - motyor�kolta zavartan. – Sz�val iz�nihogyh�vj�k… az igazi nevem Zretjunarra… csak szeretem Shamatv�nak nevezni magam…

   Fifik�s Fikusz e pillanatban olyan arcot v�gott, hogy nyugodtan �t lehetett volna nevezni Bumburny�k Fikusznak. �s ami a legrosszabb, hogy annak is �rezte mag�t.

   - Miket zagyvar�kolsz te itt �sszevissza, he?! – kelt ki mag�b�l. – Macsunketter? Samatava? Zrety�narra?! Besz�lj m�r v�gre �rtelmes, orkpei nyelven! Vagy legal�bb ostoba orkin… ha nem esik t�ls�gosan nehezedre!

   A fura r�msz�rny nagyon kuty�ul �rezte mag�t, �s igyekezett min�l kisebbnek l�tszani.

   - Az az igazs�g – kezdett idegesen magyar�zkodna -, hogy �n eredetileg madzsu-roonnak sz�lettem, de azt�n egy sz�p napon �tv�ltoztam azz�, aminek most l�tsz…

   - Ahogy eln�zlek – v�gott k�zbe cs�p�sen az orkpe -, nem volt annyira sz�p az a nap!

   - …�s akkor kider�lt, hogy quetter vagyok – folytatta a sz�rny. – Bek�lt�ztem a sziget�nk melletti, S�r� Madzsunnak nevezett hatalmas szikl�ba, �s elhat�roztam, hogy megszem�lyes�tem saj�t isten�nket, Shmatav�t… igen Shmatava �n leszek! De alig telt el egy nap, m�ris megjelent huszonnyolc m�sik madzsun-roon testv�rem, akik szint�n �tv�ltoztak quetterr�, �s kider�lt, hogy �k is Shmatava akarnak lenni, igen, mind azok akarnak lenni, igen! Kiv�ve a f�lesz� Trojacsunt, a l�k�tt Csradorajt �s a teljesen hibbant Jehuonmuont, akik Nyehwozz�k akartak lenni, mert az szerint�k sokkal izgibb… Ebb�l azt�n nagy vereked�s is lett, �s �n, aki mindig is ker�ltem az er�szakot, jobbnak l�ttam, ha sz�pen elrep�l�k, am�g megnyugszanak a ked�lyek. De pechemre �pp belerep�ltem egy forg�sz�lbe, ami elragadott �s �ppen itt, n�latok dobott ki mag�b�l, igen, itt dobott ki. Amikor megtal�ltam a falutokat… te �ppen nem volt�l itthon… arra gondoltam, hogy milyen j� lenne, ha itt alap�tan�k egy kedves kis madzsun-quetter kir�lys�got… �s az orkok kir�lya lenn�k, igen, az orkok kir�lya…

   Fifik�s Fikusznak z�gott a feje a sok inform�ci�t�l, de m�g mindig nem tudta elv�lasztani az ocs�t a tiszta b�z�t�l.

   - Teh�t… - kezdte a homlok�t massz�rozva - …te madzsun volt�l?

   - Igen – b�logatott a sz�rny. – Madzsu-roon, igen, madzsu-roon.

   - Sz�val, madzsu-roon… A madzsu-roon az ember?!

   - Igen, ember, igen!

   - �s kv�ker lett�l?

   - �tv�ltoztam quetterr�, igen, quetterr�.

   - �s mi a… quetter?

   - H�t… p�ld�ul �n, ugyeb�r.

   - De mi vagy te?! – er�ltette a dolgot az orkpe.

   - Quetter. Madzsun-quetter, igen, az vagyok �n.

   - De mi a b�nat az a madzsun-quetter?!

   - L�lekben madzsu-roon, de testben quetter. Mint �n, igen.

   Az orkpe �gy �rezte, hogy egy tapodtat sem haladtak. Megpr�b�lt teh�t m�s m�don el�rejutni az er�sen r�g�snek t�n� �ton. M�r ha �t ez egy�ltal�n… �s nem csak r�g�k.

   - Minden madzsu-roon quetterr� v�ltozik egyszer?

   - Nem, nem! – ellenkezett a quetter. – Nem, igen, nem!

   Fifik�s �gy �rezte, mintha a fej�t kiadta volna kov�csm�helynek, de a kov�csok nem hoztak �ll�t. Ellenben fejenk�nt n�gy kez�k van, mindegyikben egy-egy h�szkil�s nagykalap�ccsal.

   - Most nem vagy igen?! – �rdekl�d�tt elkeseredetten.

   - Nem! Csak az lesz quetter, akinek az anyja quetterrel h�lt!

   - Egy ilyennel, mint te?!

   - Igen! Igen, igen, igen.

   Az orkpe fintorogva elh�zta a sz�j�t.

   - Van �pesz� asszony, aki egy hozz�d hasonl�val �sszeadja mag�t?!

   - Van bizony! Megtiszteltet�s, ha az isten egy kiv�lasztott madzsu-roon asszonnyal h�l! Igen, megtiszteltet�s! – Itt a quetter egy kicsit elszontyolodott. – Csak a mam�m madzsu-roon f�rje nem �rezte annak, amikor any�m megosztotta vele a nagyszer� h�rt. �ll�t�lag… mik�zben p�f�lte… azt ord�tozta: „Te cafat!! �sszefekszel mindenkivel, ut�na meg lenne pof�d bemagyar�zni nekem, hogy mag�val Shmatav�val hetyegt�l?! Teljesen h�ly�nek n�zel, asszony�llat?! Nem el�g, hogy te vagy a falu rongya, m�g az isten�nket is k�romlod?! Hogy n�ne �ssze a micsod�d, te c�da!!” A mostohaap�m sajnos nem igaz�n �rezte �t a pillanat sz�ps�g�t… hogy mekkora megtiszteltet�s �rte azzal, hogy egy f�listeni quetter szemet vetett az asszony�ra… igen f�listeni quetter…

   - Vagy �pp ellenkez�leg… - d�rm�gte tekint�lyes orra al� az orkpe - …nagyon is �t�rezhette…

   - Ebb�l n�lunk – folytatta a quetter -, Shmatava-ooadij�ban marha nagy balh� is lett, mert kider�lt, hogy minden asszonynak legal�bb egy gyereke a quettert�l van… de van, akinek mind a t�z… �gy a f�rfiak, miut�n az asszonyokat a felismerhetetlens�gig fegyelmezt�k �s az eszm�letlens�gig r�tt�k, felkerekedtek, hogy elkapj�k a k�zel�nkben lak� teny�szquetter mogyor�j�t… igen, a mogyor�j�t… Csak k�t nap m�lva, er�sen megtizedelve, v�resen-mocskosan, de b�szk�n emeltek az �gre k�t tr�feal�ndzs�t. Az egyikre a teny�szquetter… megboldogult ap�m… feje volt felt�zve, a m�sikra pedig az a bizonyos, nevezetes c�lszersz�ma… aminek l�tt�n az asszonyok zokogni �s jajvesz�kelni kezdtek, ami n�lunk nagyon nagy sz�. Ugyanis mi, madzsu-roonok nem szoktunk sohasem s�rni, mert s�rni sz�gyen, �s a k�nnyeket Nyehwozza adja n�k�nk, a Gonoszs�g D�mona… aki persze szint�n quetter, igen, quetter…

   Fifik�s Fikusz remek orkp�nak tartotta mag�t, aki szivacsk�nt sz�vja mag�ba a tud�st, de a most r�z�dul� inform�ci�-�radat alatt lassan megroppant a gerince. Arr�l nem is sz�lva, hogy agya �rezhet�en kezdett megl�gyulni, �gy megpr�b�lta a besz�lget�st egyszer�bb k�rd�sekkel m�s ir�nyba terelni.

   - Azt mondd meg nekem, dr�ga aranyap�m – sz�lalt meg rekedten -, hogy mi a j� francnyavaly�nak ism�telgetsz a mondataid v�g�n egy-egy sz�t, azzal, hogy: „kiskoromban fejre ejtettek, igen, fejre lettem ejtve”?!  Ez valami agyabuggyant n�pszok�s n�latok?! Samatava od�j�ban?! Vagy azt hiszed, hogy gyagy�s vagyok �s nem b�rom felfogni a dolgokat els� hall�sra?! Vagy netal�n papag�jt reggelizt�l?!

   A quetter ijedten r�zta a fej�t.

   - Nem gondolok ilyet! Igen, nem, igen!

   - Megint kezded?! – h�rd�lt fel sebzetten az orkpe.

   - Nem, nem, nem! Nem, igen, nem!

   - El�g!! – ord�tott elk�nzottan Fifik�s. – Meg�rj�tesz!!

   A quetter megszeppenve elhallgatott, �s m�g a nyak�t is beh�zta. Fifik�s Fikusz elgy�t�rten massz�rozta mindk�t kez�vel a saj�t fej�t, mik�zben cs�ndesen motyogott.

   - Ezek a nyomorult kov�csok sohasem tartanak pihen�t?! Eh…

   A quetter zavartan pislogva n�zte a szenved� orkp�t.

   - Ez a krghwara – mondta f�lhangosan.

   - Nem, nem … - ny�sz�r�gte keservesen Fikusz. – Ez szimpla agyhal�l lesz… de az is lehet, hogy dupla…

   - �gy �rtem – folytatta bizonytalanul a quetter -, hogy az ism�tl�seim… az a krghwara… Ez egy quetter szok�s, hogy kihangs�lyozzuk a krghwar�t, hogy a n�lunkn�l egyszer�bb elm�k is meg�rts�k mondand�nk l�nyeg�t, igen mondand�nk krghwar�j�t…

   - �rtem �n – sz�lalt meg reszel�s hangon az orkpe -, miel�tt valakit kezel�sbe venn�l azokkal a hossz�, randa karmaiddal meg a bazi nagy l�fogaddal, el�sz�r agyilag sim�ra gyalulod azzal a rengeteg h�lyes�ggel, amit most nekem is itt �sszehordt�l… �rtem. �s most megk�sz�nn�m, ha tov�bbi k�nz�s helyett gyorsan kibelezn�l �s �tharapn�d a torkom, mert amit csin�lsz velem, az m�r teljesen orkpetelen… ez a mondand�m gargariz�ja… igen, a griz�ja.

   A quetter aggodalmas k�ppel n�zte a l�tv�nyosan szenved� orkp�t.

   - Ne agg�dj, Fifik�s mester! – pr�b�lta vigasztalni. – Nem sok�ra visszaj�nnek az orkok a shetdzsakr�l, �s akkor biztos te is jobban leszel! Igen, jobban leszel…

   Fifik�s sz�pnek eddig sem mondhat� orc�ja f�jdalmas grimaszba torzult.

   - Hogy honnan is j�nnek vissza? – k�rdezte elhal� hangon. – Als�-Bivalymocsol�dr�l?!

   - Nem, nem – r�zta a fej�t amaz. – A shetdzsakr�l.

   - Az ugye, ott van Toporty�nfalva �s Trollver�ce mellett? Ismerem…

   - Nem, nem, nem! A shetdzsak az azt jelenti madzsu-roon nyelven, hogy v�rportya!

   Fifik�s arca v�gre felder�lt �s b�rgy�-boldogan elvigyorodott.

   - Akkor j�l mondtam! Shetdzsak ott van V�rportya mellett! Sr�vizav� balra Nyehorny�kt�l, �s als� mad�rfog�sra Man�bizgenty�t�l… Hi�ba, a sz�lesk�r� ismereteim, ugyeb�r… �s sz�mtanb�l is mindig j� voltam…

   Most m�r a quetter szimpatikus sz�rnyk�pe is kezdett eltorzulni…

   - Nem, nem! – magyar�zkodott idegesen. – A shetdzsak az v�rportya! Az orkok elmentek �let�k els� madzsu-roon v�rporty�j�ra! Ha vissza�rnek dzsoma-hoog, dzsara-vuket, leprcsawa �s csekof fejekkel megrakva, dics�s�get szereznek mind �nmaguknak, mind a t�rzsnek, a frissiben megalakult Quetter Kir�lys�gnak, szer�ny szem�lyemnek, a kir�lynak magamnak… �s iz�nihogyh�vj�k… persze neked is Fifik�s mester! Igen, dics�s�get szereznek!

   Fifik�s Fikusz arc�r�l lehervadt a bamba mosoly, �s �jra szenvedni kezdett.

   - Milyen fejekkel is kell visszat�rni�k… pontosan? – k�rdezte nyomorultul.

   - Dzsoma-hoog, dzsara-vuket, leprcsawa �s csekof – v�laszolta lelkesen a quetter.

   - Hja, most m�r �rtem – b�logatott amaz b�rgy�an. – �s ezek az dzsi… dzsu… cspr… csrr… iz�k mikor k�lt�ztek a k�zel�nkbe? Mert h�rom hete, amikor akaratom ellen�re �tra lettem keltve… m�g csak a Fekete Karom, a V�resk�z �s a Sz�rnyfej�ek voltak a szomsz�daink… �s azok mind orkok voltak, ugyeb�r… �s nem ilyen dzsudzse… csrr… csprrr.. iz�nihogyh�vj�kok…

   A quetter szemmel l�that�an elszontyolodott.

   - ��h… - s�hajtott fel. – �n shegavunya! Ez eszembe sem jutott… A dzsoma-hoogok, a dzsara-vuketek, leprcsav�k �s a csekofok mind a Thelan-szigetvil�gban �lnek… Ostoba vagyok, igen, ostoba… �gy sohasem leszek m�lt� Shmatav�hoz…

   - �h – csettintett �rt�en az orkpe -, a Thelan-szigetvil�g! Mindig is szerettem volna egyszer odal�togatni… �szak-nyugati ir�nyba �thaj�zni a K�ztes-tengeren… �gy 6500-7000 tengeri m�rf�ld�n kereszt�l… dacolva a viharokkal, a tengeri sz�rnyekkel, a kal�zokkal, az �hs�ggel �s szomj�s�ggal… csupa-csupa izgalmas kaland �s borzong�s…

   A quetter sz�gyenkezve les�t�tte a szem�t, �s hallgatott.

   - �s mivel k�ldted oda �ket? – �rdekl�d�tt neg�desen az orkpe. – Legal�bb valami komolyabb tengerj�r� haj�val?

   - Nem… - suttogta a quetter - …kehurunnal.

   - Micsodaaaa?!?! – horkantott fel Fifik�s. – Egy sz�l kehurunnal zavartad neki szerencs�tleneket a K�ztes-tengernek?! Milyen ember… akarom mondani ork… vagyis orkpe… azaz quetter vagy te, he?! Azt mondtad neki: „Na, fi�k, induljatok neki a tenger t�loldal�nak! Ehun egy kehun, j�ccak�t!”?!

   - Nem kehun – motyogta a quetter -, kehurun.

   - Egy h�lyes�g! – legyintett az orkpe. – Akkor meg azt mondtad: „Fi�k, ir�ny az �g alja! El�re! Ehurun nektek egy kehurun, mehettek, al� szolg�ja!” …Egy�bk�nt meg mi a ny� az a kehurun?!

   - Az egy madzsu-roon harci cs�nak! – felelte a quetter. – Szem�lyes fel�gyeletem mellett k�sz�tett�k el az orkok!

   - Egy sz�l kehu… iz�… cs�nakban indultak el 6500-7000 tengeri m�rf�ldes �tnak?! – vonta k�rd�re Fifik�s. – Ezek az orkok eddig komolyabb vizet is csak akkor l�ttak, ha hosszabban esett az es� �s a falu m�g�tt megtelt a diszn�-d�gv�ny!

   - Nagyon gondosan felk�sz�tettem �ket az �tra – menteget�z�tt a quetter. – Igen, gondosan. Nagyon.

   - Hogy a b�natba’? Megmondan�d?! – kezdte mag�t belelovallni az orkpe. – A k�zelben m�g egy patak sincs, a tengerpart meg vagy h�romnapi j�r�f�ldre van innen! Hogyan tanultak meg p�ld�ul evezni?!

   - …iz�… na… iz�nihogyh�vj�k… sz�razf�ldi edz�seket tartottunk…

   - Sz�… sz�… sz�… - kapkodott leveg� ut�n Fifik�s - …sz�razf�ldi edz�sekeeeet?!?!

   - Igen – felelte dacosan a quetter. – Igen, komoly sz�razf�ldi, igen, komoly edz�seket.

   Az orkpe kedvesen elmosolyodott, de a l�tv�ny olyan fenyeget�en hatott a quetterre, hogy nagy h�tr�bbh�z�d�si igyekezet�ben majdnem leesett az emelv�nyr�l.

   - Hja, �gy m�r teljesen �rthet�! – sz�lalt meg k�nnyed�n Fifik�s. – Ha komoly sz�razf�ldi edz�sek voltak, akkor minden rendben van! Akkor nyilv�n megszokt�k a hull�mok limb�l�s�t, a minduntalan az arcukba csap�d� s�s permetet, a sz�l ir�nyv�lt�sait, a k�r�l�tt�k k�r�z� c�p�kat, a napk�zbeni forr�s�got, az �jszakai hideget, az evez�ny�l t�r�s�t a markukban…

   A quetter megint nem tudott erre mit mondani. Illetve tudott volna… csak azt meg nem merte.

   - L�ssuk csak – sz�molt lassan Fifik�s -, teh�t mindenkit elk�ldt�l a tenger b�natos t�lfel�re?! Mind a negyven falubelit: f�rfiakat, n�ket, �regeket, gyerekeket egy�tt?!

   - Nem, nem – r�zta a fej�t a quetter. – Csak Tagbaszakadt Tompa f�herceg ment, mint kehurun f�n�k, meg Hegymozgat� Slamp�, Ragyavert Rogmar, Bunk�arc� Krog�, Vel�loccsant� Tapl� �s Agyalaza Sutyi.

   - Tagbaszakadt Tompa… f�herceg?!?!

   - …nos, iz�… gondoltam, ha �n vagyok a kir�ly… �t… iz�nihogyh�vj�k… kinevezem f�hercegnek… igen, kinevezem…

   - �s a n�k, gyerekek, �regek meg a t�bbi harcos?

   A quetter k�nj�ban a f�l�t vakarta.

   - H�t… iz�… az �regek meg a gyerekek, a marad�k harcosok k�s�ret�ben elmentek az erd�be f�t �s gy�m�lcs�t gy�jteni az esti Golga �nnepre…

   - Golga �nnep?!?!

   - …Hold �nnepre…

   - Ugye, hogy tudsz te �rtelmes, orkpei nyelven is besz�lni…

   - …a n�k pedig… iz�… s�t, iz�nihogyh�vj�k… elb�jtak…

   - El-b�j-taaaaak?!?! – k�rdezte d�bbenten Fifik�s. – Mi�rt, hova, ki el�l?!

   - …iz�… azt akarj�k… - nyekegte v�r�s�dve a quetter -, hogy egyenk�nt keressem meg… �s j�l term�keny�tsem meg �ket… m�g a f�rfiak odavannak…

   - Te kis b�l�mbika, te! – incselkedett vele g�nyosan az orkpe. – A fene azt az olthatatlan nagy term�szetedet!

   - A b�l�mbika az nagy mad�r, igen, mad�r…

   - Akkor b�h�m bika! – jav�totta ki nagyvonal�an mag�t Fifik�s. Majd a sz�rnyre kacsintva megk�rdezte. – �s? Volt m�r valami… entyem-pentyem, he?!

   A quetter pironkodva tekergette a nyak�t.

   - H�t… iz�… m�r tettem egy… iz�nihogyh�vj�k… k�rt… de az asszonyok azt mondt�k, hogy m�g visszav�rnak… igen, visszav�rnak…

   Fifik�s Fikusz elkerekedett szemmel n�zett a quetterre.

   - Te m�r mindet…meg…?!?!

   - Igen, de csak egyszer – szer�nykedett amaz.

   - �s… m